Sziasztok!
Megint elrepült egy év. Olyan érzésem van, mintha csak pár hete írtam volna a 2017-es évértékelőt… Úgy néz ki, hogy lassan már csak évértékelőket, évzáró gondolatokat fogok jönni megosztani ide. Persze remélem, hogy nem, de valamiért minden évben elhanyagolom ezt a blogot. Pedig rengeteget horgászok, sok új élményre teszek szert, sok mondanivalóm lenne, de sajnos időm egyre kevesebb van… 
Éppen emiatt most nem is ígérem meg, hogy jövőre többet fogok blogolni, vagy több bejegyzésem lesz, vagy több videóm, vagy több cikkem. Hiszen tisztán látszik, hogy ezt nem tudom megtartani. Azt viszont megígérem, hogy jövőre is megpróbálok minél többet horgászni 
Hiszen ez a lényeg igazából, hogy minél többet tudjak a szenvedélyemnek élni, minél több időt tudjak vízen tölteni. Ezt meg tudom ígérni nektek. Aztán, hogy ebből mennyi cikk, videó és blogbejegyzés születik majd… hát az nagy kérdés. Mindenesetre köszönöm az éves figyelmeteket! Köszönöm a sok megkeresést!
Jó évet zártam 2018-ban, de kezdjük is mindjárt az elején! Számunkra úgy kezdődött az év, hogy rögtön januárban Manó hatalmas harcsát fogott az egyik öntöző csatornában. Ez a hatalmas bajszos már jelezte, hogy 2018 Manó éve lesz, és ez az év folyamán többször be is bizonyosodott, hiszen feleségem sorra fogta a szebbnél szebb halakat.
Tehát Manó először megdöntötte harcsarekordját, majd nem sokkal később a csukarekordját is, egy bőven 10 kg fölötti krokodillal. Szép volt! Ekkor kellett felkötnöm azt a bizonyos gatyát….
Persze én sok halat fogtam, többet mint Manó (mint általában), de egyedsúly tekintetében ő volt a jobb az év első hónapjában. Szerencsére februárban már mellém is szegődött némi szerencse és csodás süllőkkel kárpótoltam magam.
A március viszonylag eseménytelenül telt nagy fogások tekintetében. Áprilisban azonban ahogy melegedtek a vizek, úgy nőtt a harcsák kapókedve is, és ezt ki tudtuk használni. Gyönyörűséges bajszosok akadtak horgomra, így ebben a hónapban végleg helyrebillent bennem önérzetem és maximálisan elégedett voltam az eredményeimmel.
Májusban a sok tilalom miatt inkább feketesügereztünk. Idén nem sokat fogtunk a nagyszájúk közül, de még mindig azt mondom, hogy nagyon izgalmas peca ez, évente egyszer-kétszer érdemes elmenni egy jó fekás vízre!
Júniusban a szokásos kérészrepülés vitt mindent. Kicsit korábban érkeztek a kérészek, mint szoktak, de ezt nem bánta senki. Remek felszíni akciók, hatalmas rablások, örömpeca fémjelezték a tiszavirágzáson töltött horgásznapokat.
Aztán persze idén sem múlhatott el nyár éjszakai harcsázás nélkül. Sajnos idén azonban nagyon kevésszer, és nagyon rövid ideig volt csak jó vízhozam ehhez a pecához. Ha kérhetek valamit az újévre, akkor az az lenne, hogy 2019-ben több és nagyobb nyári áradás legyen a Tiszán, hogy minél többet tudjunk wobblerezni harcsára, hiszen ennél nincs is jobb móka!
A júliust és augusztus idén is Sarudon töltöttem a Tisza-tavon. Ez is már menetrendszeri program. Persze ilyenkor én nem sokat horgászok, hiszen a gyerkőcökkel akarok halat fogatni és nekik akarok élményeket szerezni, de hát a vérem az hajt mindig, így néha dobtam párat én is
Aztán nyár elején még Manóval belekóstoltunk egy kicsit a feederezésbe is. Igen, jól olvastátok! Feederezés! Soha sem gondoltam volna, hogy gyerekkorom kedvenc módszerét valaha is fogom még alkalmazni, körülbelül 15 éve nem műveltem ezt a technikát, de a jövőben szerintem lesz még ilyen kilengésünk 
Októberben szétcsukáztam az agyamat! Erről nem is akarok írni többet, legyen elég annyi, hogy rengeteget csukáztunk
Novemberben és decemberben pedig már a tüskéshátúakat hajszoltuk a Tiszán több-kevesebb sikerrel. Voltak nagyszerű napok, sok halas napok, és voltak kevés halas, küszködős pecák, sőt, még betlizések is.
Az év utolsó horgászata még előttem áll. Méltóképpen szeretném búcsúztatni az óévet, ezért még mindenképp szeretnék elcsípni egy-egy sücit és/vagy akármit is de erről majd később… Köszönöm a figyelmet! Szeretnék mindenkinek Boldog Újévet Kívánni és sok-sok időt a pecára!