Sziasztok!
Egész évben elhanyagoltam a bejegyzések írását. Ennek több oka is volt, amit most nem célom részletezni, de mostantól minden más lesz! 
Új év, új szezon, új kezdet. 2018-ban szeretnék sokkal több blogbejegyzést írni (valljuk be az előző évet nem lesz nehéz túlszárnyalni )
Komolyra fordítva, elnézést kérek az egy éves tétlenkedés miatt! Igazából tétlen nem voltam, hiszen rengeteget horgásztam, és ha év közben itt nem is számoltam be ezekről az élményekről, az új év nyitányaként most összefoglalom az elmúlt év legszebb emlékeit.
Március:
Nehezen indult az óév (is). Először a hihetetlen nagy jégpáncél zárta el a halakat előlem, majd az ebből következő jégzajlás és jeges ár miatt nem lehetett horgászni kedvenc folyóinkon. Egészen március közepéig kellett várni a “jó” halra. Tisztán emlékszem rá. Március 17. volt, a Tisza 6-7 fokos, és egy rövid dél utáni gumihalazás eredményeként érkezett 2017 első harcsája, ami nagyon nagyon boldoggá tett engem. Ezért is – meg mert az elsőt mindig el kell engedni – természetesen visszanyerte szabadságát.
Akkor még nem is tudtam, hogy amilyen szép harcsával indítom a szezont, olyan szép bajszival is fogom befejezni – de ne szaladjunk ennyire előre; erre majd december hónapnál visszatérek…
Április:
A márciusi harcsás siker után nagyon gyorsan a Bodrog és jászkeszegei felé fordultam. Április elején minden évben a jászok üldözése a legfőbb elfoglaltságom. Nem volt ez másképp az óévben sem – szerencsére nem sikertelenül.
Aztán előkerült egy-két szép csuka is ebben a hónapban, valamint pergetve különlegességnek számító halak is, pl. ponty, és egyéb keszegfélék. A fő vonal azonban mégsem az UL peca volt számomra ekkor! Amikor nem vendéggel voltam vízen, akkor legtöbbször inkább a legnagyobb ragadozókat hajkurásztam, és még a tilalom kezdete előtt sikerült jó pár kisebb harcsát is elcsípni a Tiszán. A bajszosok zöme este wobblerre érkezett, de nappal is sikerült fogni még őket gumihalakkal.
Május:
Az ötödik hónapban a balinok jelentették a fő csapásvonalat. A folyó megtelt ivadékokkal, a vad vízi torpedók pedig habzsolták a pici táplálékhalakat. 2017 -ben (is) hatalmas élmény volt a Bodrogon balinozni!
Június:
Ha volt hónap, ami kicsit mostoha volt hozzám, az talán a június volt. Habár ez részben rajtam is múlt. Ebben az évben a kérészrajzást szoktam követni. Először a Bodrogon, majd a csatornákon, és végül a Tiszán. Sajnos a Bodrogon ismét lemaradtunk a fő repülésről, a Tiszán pedig elég gyenge volt a rajzás. Végül is fogtunk egy-két balint legyezve és pergetve is, de nem volt túl sok sikerünk a felszínen. Annál inkább a mélyben – plasztikcsalikkal süllőket, csukákat tudtunk fogni.
Július:
Júliusban 3 hetet ismét Sarudon töltöttem a Haldorádó – Matula Gyerek Pergető táborokban. Habár az első turnus nagyon nehezen indult, a rákövetkező két hét táborlakóival nagyon jól sikerült fognunk a Tisza-tó ragadozóiból. Akadt nekünk sok-sok balin, kősüllő, süllő, sőt, még harcsa is!
A nyár közepe egy az egyben a harcsa üldözésről szólt. Ez persze részben annak volt köszönhető, hogy augusztusban tartottuk esküvőnket feleségemmel és én szerettem volna harcsát a lagzira, amiből ekkor még semmi sem volt. Az összes harcsámat elengedtem, amit tavasszal fogtam, így a nyár utolsó két hónapjában mindenképp meg kellett fognom a vacsorára valót. Az első “lagzis” harcsát Sarudon sikerült megfognom.
Augusztus:
Folytatódott a harcsa horgászat mindenféle módon. Fogtam vertikális wobblerrel és kuttyogatva is!
Aztán az esküvőnk után még sok-sok szép élményt tartogatott nekünk ez a hónap. Feleségemmel nagyon jókat horgásztunk a Látóképi víztározón, ahol sok nagy fekete sügért sikerült fognunk. Vendégeimmel pedig kősüllőket, süllőket, és harcsákat is tudtunk fogni a folyókon.
Szeptember:
Az ősz eleje mindig fantasztikus, ez most sem volt másképp. Szerencsére sok vendégem is volt ebben a pezsdülő időszakban, és sok halat tudtak fogni a vendéghorgászatokon. A csukák is elkezdtek mocorogni a folyón, de mégsem ők okozták a legtöbb örömet nekünk, hanem a süllők.
Október:
Októberben már javában kergettük a süllőket és kősüllőket vendégeimmel. Érdekes módon pedig a Bodrogi csukák is aktívabbak lettek ebben a hónapban.
Üde színfoltot jelentett ebben a hónapban a sok csuka és süllő között két kisebb halfaj megjelenése, amikre célzottan tudtuk horgászni vendégeimmel. Ez a két halfaj pedig a csapósügér és a vörösszárnyú keszeg voltak.
November és december:
A november tulajdonképpen elment a levesbe. A sok csapadék miatt elkezdtek áradni a folyók, és az áradás még decemberre is áthúzódott (sőt! most mikor ezeket a sorokat írom, még mindig iszonyat magas a Bodrog, és a Tiszán is 3x akkora a vízhozam, mint amennyi jó lenne). Így az óév utolsó két hónapja gyengére sikeredett. Novemberben a Tisza-tavon fogtunk néhány szép balint, kősüllőt és csukát. Decemberben még elcsíptem egy-két süllőt és balint a Bodrogon, majd mikor már vállalhatatlanul magas lett a folyó (II. fokú árvíz készültség), akkor pedig egy tiszai csatornán tudtam csukákat, süllőket és harcsákat fogni. Ez a bajszos volt 2017 utolsó hala, ami súlyra kb akkora lehetett, mint amekkorával indítottam a szezont márciusban, így zártam keretbe ezt a horgászidényt. Nem volt ez rossz év, de reméljük 2018 még ennél is jobb lesz! BÚÉK mindenkinek!
2018 január 02.
Szalai Gabi